Hogy mi is az a víz-lábnyom? Lábnyom lenne a vízen, amit alkalmasint az hagy maga után, aki vízen jár? No nem. Természetesen olyasmi mint az öko-lábnyom, csak a vízfelhasználásra vonatkozik. {jcomments on}

Az emberek rengeteg vizet használnak fel ivásra, főzésre, mosásra, de még ennél is több fogy olyan termékek előállítása során, mint az élelmiszer, a papír, a gyapjúruhák stb.

A „víz-lábnyom” megmutatja a vízfogyasztás mértékét, mégpedig a fogyasztó vagy a termelő közvetlen és közvetett vízhasználatát is beleértve. Az egyén, a közösség vagy egy üzletág víz-lábnyoma az az összes felhasznált vízmennyiség, amelyre az általuk elfogyasztott vagy előállított termékek, igénybe vett szolgáltatások előteremtéséhez szükség volt.

– A víz-lábnyom azért érdekes számunkra, mert az ember vízrendszerre gyakorolt hatása kapcsolódik a fogyasztáshoz. A vízhiány és a szennyezés is könnyebben érthető, felmérhető és megvitatható, ha a gyártás, az ellátás összefüggésében tekintjük – mondja Arjen Y. Hoekstra, a Vízlábnyom Hálózat tudományos igazgatója, az elmélet „atyja”. – A vízproblémák gyakran szorosan összefüggnek a globális gazdasági struktúrával. Sok ország számottevő mértékben kiterjesztette a víz-lábnyomát, azzal, hogy olyan termékeket exportál máshonnan, amelyekhez sok vizet használtak fel. Ez nyomást gyakorol az exportáló területek vízkészletére, ahol ráadásul gyakran a bölcs vízkezelési és -megőrzési gyakorlat is hiányzik. Nemcsak a kormányok, de a fogyasztók, az üzleti és a civil társadalom is szerepet játszhat abban, hogy jobban gazdálkodjunk a vízzel mint természeti kinccsel.

Egy nemzetnek van belső és külső víz-lábnyoma. A belső azt takarja, mennyi vizet vételez hazai forrásból, a külső pedig azt, hogy az általa importált termékek mögött milyen más országokat érintő vízfelhasználás rejlik.

Kína víz-lábnyoma pl. 700 köbméter évente, felhasználónként, míg Japáné 1150 köbméter. Ugyanakkor ennek a mennyiségnek Kínában csak 7, míg Japánban 65 százaléka származik idegen országból.

További érdekes adatok:

• Egy kilogramm marhahús előállításához 16 ezer liter vízre, egy liter tejéhez pedig ezer liter vízre van szükség.
• Egy csésze kávé előállításához 140 liter víz kell.
• Egy kilogramm kukorica előállításához 900 liter vizet használnak fel.
• Egy kilogramm rizshez 3 ezer liter , egy kg búzához 1350 liter víz szükséges.

Forrás:waterfootprint.org