Az Unió elvárása szerint egyre jobban előtérben fog kerülni a jövőben a vízzel kapcsolatos árszabási politika, amelynek lényege a „felhasználó fizet” elve. Úgy látják, ennek az uniós szintű bevezetése véget vetne a szükségtelen pazarlásnak, biztosítva azt, hogy az alapvető felhasználás számára maradjanak hozzáférhető vízkészletek egész Európában, beleértve a határokon átnyúló vízgyűjtő területek minden részét.
Egész Európában hatalmas a víztakarékosság potenciálja. Európa a vizének továbbra is legalább 20 százalékát pazarolja el a hatékonyság hiánya miatt. A víztakarékosságnak első helyen kell állnia, és ezért fel kell kutatni minden lehetőséget a vízfelhasználás hatékonyságának javítására. A vízfelhasználáson belül is fontossági sorrendet kell felállítani: egyértelmű, hogy az elsődleges prioritás mindig a lakossági vízellátás, a megfelelő vízszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása.

Víztakarékos technológiák és gyakorlatok támogatása
Minden gazdasági ágazatban folytatni kell a víztakarékos technológiák és gyakorlatok kifejlesztését. A vízfogyasztási teljesítményt még mindig nagy mértékben lehetne javítani az EU-ban. Bizonyos régiókban az épületekben felhasznált vízmennyisének akár 30 százalékát is meg lehetne takarítani. Néhány városban a lakossági vízellátó hálózatokban a szivárgás az 50 százalékot is meghaladhatja. Hasonló vízpazarlás figyelhető meg az öntözőrendszerek esetében. A technológiák fejlesztésén túl a vízgazdálkodási gyakorlatok javítására is szükség van minden olyan ágazatban, ahol nagyon nagy mennyiségben használnak vizet (pl. mezőgazdaság, gyártás vagy turizmus).

Mi a teendő?

• Az olyan vízfelhasználó eszközök, mint az öntöző rendszerek vagy egyéb gazdálkodási energiafogyasztó berendezések esetében mérlegelni kell szabványok kidolgozását.
• A nem-energiafogyasztó termékekre, köztük a vízfelhasználó eszközökre (csapok, zuhanyrózsák, vécécsészék) vonatkozóan is mérlegelni kell jogszabályok kidolgozását.
• Az életciklus-értékelés és a környezetvédelmi terméknyilatkozat harmonizálása során az épületekre vonatkozó követelményeket víztakarékossági kritériumokkal kell kiegészíteni.
• Mérlegelni kell az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvhez10 hasonló, az épületek vízfogyasztási teljesítményéről szóló új irányelv kidolgozását. Ez az irányelv kiterjedhetne a csapokra, zuhanyzókra és WC-kre, az esővíz összegyűjtésére és a „szürke víz” újrafelhasználására.
• Mérlegelni kell az EMAS-rendelet Bizottság által benyújtandó felülvizsgálata során a vízfelhasználásra vonatkozó teljesítménymutató bevezetését a rendeletbe. Fokozatosan törekedni kell az európai intézmények lehetőleg minden épületének tanúsítására.
• Elő kell mozdítani a gazdasági tevékenységeknek a vízhiányhoz és az aszályokhoz való alkalmazkodását, a vízfelhasználás hatékonyságát és a döntéshozatali eszközöket érintő kutatásokat.
• Ösztönözni kell kötelező teljesítmények bevezetését új épületek és lakossági és magánhálózatok számára, a túlzott szivárgás esetében bírságolási rendszerrel.
• Önkéntes megállapodásokat kell kidolgozni minden vízigényes gazdasági ágazattal (az építő, épületkezelő, gyártó, turisztikai, gazdálkodó ágazatokkal, helyi hatóságokkal), vízkímélőbb termékek, épületek, hálózatok és gyakorlatok kialakítása érdekében.

Az európai víztakarékos kultúra kialakulásának támogatása
A felelősségteljes, víztakarékos és hatékonyságra törekvő kultúra kialakításához aktív figyelemfelkeltésre van szükség, amibe a vízügyi ágazat minden szereplőjét be kell vonni. A tájékoztatás, az oktatás és a képzés a fellépés elsődleges fontosságú területei. A fogyasztók egyre több információt szeretnének kapni a víz felhasználási módjáról az ipari vagy mezőgazdasági-élelmiszeripari eljárások minden szakaszában. A címkézés hatékony módja annak, hogy a nyilvánosságot célzottan tájékoztassák a vízfogyasztási teljesítményről és a fenntartható vízgazdálkodási gyakorlatokról. Ösztönözni kell még takarékosabb eszközök vagy vízkímélő termékek forgalmazását.
A vállalati szociális felelősséggel összhangban a minőségügyi vagy tanúsítási programokban érintett gazdasági szereplőket ösztönözni kell, hogy termékeiket a víz bizonyítottan hatékony felhasználására alapozva reklámozzák.
Szakemberek szerint különösen fontos, hogy Magyarországon az uniós tendenciák és cselekvési programok mellett az érintett szervezetek ösztönözzék az oktatási programok, tanácsadó szolgálatok működtetését, valamint indítsanak nagy, célzott kommunikációs kampányokat.

Forrás: Az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről (In: AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK)